Az álláskeresés és a randizás nem is áll olyan távol egymástól, mint elsőre gondolnánk.
A célja mindkettőnek ugyanaz: megtalálni a tökéletest. A tökéletes állást vagy éppen a tökéletes párt.
Az álláskeresés olyan, mint a randizás?
Volt már olyan veled, hogy valaki felkeltette az érdeklődésed? Találkoztál olyan emberrel, aki egyből levett a lábadról, pedig nem is voltál párkereső üzemmódban?
Ha igen, akkor hogyan csinálta?
Felhívta a figyelmet a közös érdeklődési körötökre? Éreztette, hogy minden szempontból kiegészít téged? Figyelmes volt? Nem adta fel egykönnyen és folyamatosan ostromolt?
Ilyen és ehhez hasonló lépések nemcsak a párkeresés, hanem az álláskeresés terepén is versenyelőnyhöz juttatnak.
Most nézzünk meg néhány alapvető szabályt, amely a randizásból gyökerezik, de az állásokért folytatott küzdelemben is megállja a helyét.
-
Viselkedj mindenkivel úgy, mintha az életed múlna rajta
Képzeld el, hogy éppen az első randin vagy Mr. vagy Ms. Tökéletessel. Romantikus hangulat, halk zene, gyertyafényes vacsora.
Úgy érzed, hogy a párkereséssel töltött idő végre kifizetődött, mert végre megtaláltad, akit kerestél.
De akkor hirtelen minden álmod tovaszáll.
A párod olyan durván viselkedik a pincérrel, hogy te érzed rosszul magad helyette. Pedig szegény nem tett semmi rosszat.
Lehet, hogy a kezdeti sokk miatt nem szólsz egy szót sem, de már azon jár az eszed, hogy hogyan tudsz minél gyorsabban lelépni.
Az állásinterjúk esetén ugyanez a forgatókönyv lejátszódhat, ugyanis ha megérkezel az interjú helyszínére, akkor a küszöböt átlépve először az asszisztenssel, portással vagy recepcióssal találod szembe magad.
De lehet, hogy egy gyakornok fog bekísérni a terembe.
Ha durván, tiszteletlenül vagy lekezelően bánsz velük, akkor ne lepődj meg, ha beleköpnek a levesedbe.
Soha nem tudhatod, hogy kivel vannak jóban és a tiszteletet meg kell adni elsőre mindenkinek.
Nem vet rád túl jó fényt, ha a döntéshozó a szemtanúja ennek a jelenetnek vagy valakitől visszahallja a történetet.
-
Ne beszélj az exedről
Mit szólnál ahhoz, ha a randevún a partnered a volt feleségét vagy férjét szidná? „A volt feleségem csak a pénzemre hajtott” vagy „Minden férfi disznó” kijelentések ugyanazt az érzést keltik a másik félben, mint amikor a volt főnöködet vagy munkahelyedet szidod az állásinterjún.
Ha így teszel, akkor a döntéshozók fejében ehhez hasonló gondolatok fognak cikázni:
- “Nincs szükségem egy olyan emberre, aki negatív gondolatokkal mérgezi a légkört.”
- “Még nem tette túl magát az előző munkahelyén.”
- “Nem képes a felelősséget vállalni a tetteiért, másokat hibáztat azért, ahogy alakult az élete.”
- “Ha most így beszél az exéről, akkor rólam mit fog mondani a későbbiekben?”
Azt javaslom, hogy az ilyen mélyen szántó gondolatokat inkább az egyik közeli barátoddal oszd meg és ne a következő állásinterjún akarj a lelkeden könnyíteni.
-
Tanuld meg elengedni
Végre sor került az első találkozóra. Izgatottan várod, hogy mikor tudtok egyről a kettőre lépni. Telnek a napok, de te heteknek érzed, míg a hetek múlása felér a hónapok múlásával.
„Nem hívott fel, mert biztos nem tetszettem neki vagy valamit rosszul csináltam.” Nem ismerős?
Ugyanez fogalmazódik meg az álláskeresőben, amikor elküldi a jelentkezését egy pozícióra és nem kap visszajelzést.
Vagy esetleg az interjú után beáll a csönd. Ilyenkor gyakran már temetik a pályázók az adott céget.
De azért, mert nem hívnak fel abban az időpontban, amire számítottál, még ne írd le őket.
Lehet, hogy az egyéb teendőik miatt még meg sem tudták nézni a jelentkezésed vagy nem volt idő összeülni meghozni a végső döntést.
Ráadásul te is cselekedhetsz. Te is felveheted a kagylót és érdeklődhetsz, hogy van-e valami hír a kiválasztásról.
Így te is megtudod, amit szeretnél, valamint megint az eszébe jutsz a döntéshozóknak.
“Kevésbé érdekelne, hogy mit gondolnak rólad mások, ha tudnád, hogy milyen kevés időt fordítanak arra, hogy rólad elmélkedjenek.”
– Joe Palusak-
-
Töltsd aktívan a napjaidat
Ha túl sok időd van (mert éppen nincs munkád), hogy a “Miért nem hívnak fel?” kérdésen rágódj, akkor csinálj valami olyat, amire korábban nem volt időd.
Foglald el magad. Végezz önkéntes munkát. Csatlakozz olyan szakmai szervezetekhez, amelyek passzolnak a karriercéljaidhoz. Tanulj valami újat. Jelentkezz be egy online tanfolyamra.
Mit válaszolnál a következő randin az alábbi kérdésre:
„Már két éve elváltál a feleségedtől vagy férjedtől és mit csináltál ez idő alatt?”
Vagy az állásinterjún hogyan reagálnál arra, ha neked szegezik az alábbi kérdést?
“Mióta nincs állásod, mivel töltöd az idődet?” vagy “Szabadidődben mit szeretsz csinálni?”.
-
Válj a randizás (=álláskeresés) mesterévé
Sokan azt hiszik, hogy Casanovának születni kell. Természetesen van, aki a randizást és az álláskeresést a kisujjából kirázza, de ez nem azt jelenti, hogy rajtuk kívül senki más nem válhat a mesterévé.
Az álláskeresés, a randizás, a kiegyensúlyozott párkapcsolat megteremtése, a harmonikus családi élet kialakítása mögött egy-egy képesség rejlik.
Egy olyan képesség, amely bárki számára elsajátítható. Csak akarat, gyakorlás és kitartás kell hozzá.
“Nem tudod, hogy milyen témákat hozz fel a randin?” vagy “Nem tudod, mit kérdezz az állásinterjún?”
“Nem tudod, hogyan találd meg a Nagy Őt?” vagy “Nem tudod, hogyan találd meg álmaid állását?”
Nézz utána!
Kutass!
Élj a lehetőségekkel!
Keresd meg azt az embert, aki segíteni tud a megfelelő képességek elsajátításában!
Fogadd meg és alkalmazd a gyakorlatban a tanácsait!
Gyakorolj!
Ünnepeld meg az eredményeidet!
Az álláskeresés pont olyan, mint a randizás….
A te sikered által inspirálva,
Ha tetszett a bejegyzés, akkor ne habozz másokkal is megosztani. Köszönöm!
Bóné Ágnes közgazdász, álláskeresési tanácsadó és a CV Factory alapítója. A Minősített Professzionális Önéletrajzíró képzést Arany Minősítéssel fejezte be és Magyarországon elsőként szerzett Interjúztatási Tanácsadó végzettséget. Több hazai és nemzetközi szakmai szervezet tagja és az elmúlt években már több száz álláskeresőnek segített megtalálni a hozzá passzoló állást a versenyszférában és a közszférában; Magyarországon és külföldön; Budapesten és vidéken egyaránt.
